Pestimami

Végtelenül nonprofesszionális, kizárólag Kádár Annamárián :) és empirikus tapasztalatokon alapuló lista gyerekkönyvekről, korosztályok szerint lebontva. Az alábbi könyveket próbáltuk, beváltak. (A zárójelesek nem, de attól másnak még beválhat.)

1-2 éves korosztály számára ajánlott könyvek:

- Ringatós könyvek még mindig jöhetnek (nem túl sok bennük  képe, így inkább a szülőknek hasznos, de attól még együtt használjuk a gyerkkel. Kiváló dalokat, népdalokat, höcögtetőket, cirógatókat lehet - és kell- tanulni belőle. Hülyebiztos, van hozzá CD is, mi azt is rengeteget hallgattuk.)

Gróh Ilona: Ringató (már négy kötet jelent meg CD melléklettel, ár: 3000,- Ft - a Kacagtató szerintem nem sikerült olyan jó, mint a Ringató sorozat)

Jakabos Jánosné: Kerekítő könyvek - ölbeli játékok (4 kötet jelent meg eddig, ára 1800,- Ft) - csak hírből ismerem, nagyon hasonlít a Ringató könyvekhez

- Gyerek verseskötet sok képpel - még jó néhány évig jó szolgálatot tesznek majd! (ld.fent)

  pl: Weöres Sándor: Bóbita (2000,- Ft)

  szívesen mondanék több példát, de sajnos csak ez az egy gyerek verseskötet lelhető fel nálunk, nem vagyok akkora szuperanyu...

- Sok képet, oldalanként kevés szöveget tartalmazó mesekönyvek:

A gyerek türelme ebben az életkorban még meglehetősen csekély, de a - már klasszikus lenti sorozat - nálunk hatalmas sikernek örvendett - volt olyan könyv, amit egy héten át, minden egyes nap 4x is el kellett olvasnunk :), Nem is csoda. A mesék egyszerűek, tanulságosak, és abszolút az apróságok nyelvén szólnak, a képek pedig barátságosak, nincs bennük semmi ijesztő - minden megnyugtató és gömbölyű.

Bartos Erika: Bogyó és Babóca sorozat (már kb. 16 könyv jelent meg, ár: 1600,-Ft)

Marék Veronika: Boribon sorozat (egy immár klasszikus, kb.12 darabos sorozat, ár:1800,- Ft), minden picigyerekkönyvek ős-szerzőjétől, Marék veronikától. A "Boribon beteg" kb. 30-szori elolvasása segített feldolgozni az orvoshoz járást, miután megnyugvásig olvastatta velünk, többé nem félt attól, hogy orvoshoz menjünk. Csodálatos élmény volt :)

Marék Veronika: Kippkopp sorozat (egy immár klasszikus, kb. 7 darabos sorozat, ár:1800,- Ft) - nálunk ez valamiért kevésbé volt nyerő, mint Boribon, a mackó - valamiért a gyerek nem azonosult a gesztenyefigura főszereplővel, de - mint agyonolvasott apukájától örökölt - dedikált - példánya mutatja, egyes gyerekek imádják :) 

Végtelenül nonprofesszionális, Kádár Annamárián és empirikus tapasztalatokon alapuló lista gyerekkönyvekről, korosztályok szerint lebontva. Az alábbi könyveket próbáltuk, beváltak. (A zárójelesek nem, de attól másnak még persze beválhatnak.)

0-1 év:

leporellók (szöveggel vagy a nélkül)

Bármennyire is szeretem a kölköt, az a véleményem, hogy ez a korosztály még leginkább egy okosabb retriver érdeklődésével bír könyvek tekintetében. Azaz szereti azokat. Főleg széttépni, megrágni, esetenként pedig alomnak/pelusnak használni... Viccet félretéve ebben a korban inkább a vizualitás a nyerő könyvügyben, szóval a pár szavas/mondókás/vagy csak képeket tartalmazó LEPORELLÓK az ideálisak. (Persze ez nem tántorított el, hogy próbáljak mesélni kicsit nagyobbaknak való könyveket, de ez nem aratott osztatlan sikert.)

Végtelenül nonprofesszionális, kizárólag Kádár Annamárián :) és empirikus tapasztalatokon alapuló lista gyerekkönyvekről, korosztályok szerint lebontva. Az alábbi könyveket próbáltuk, beváltak. (A zárójelesek nem, de attól másnak még beválhat.)

1-2 éves korosztály számára ajánlott könyvek:

- Ringatós könyvek (nem túl sok bennük  képe, így inkább a szülőknek hasznos, de attól még együtt használjuk a gyerekkel. Kiváló dalokat, népdalokat, höcögtetőket, cirógatókat lehet - és kell- tanulni belőle. Hülyebiztos, van hozzá CD is, mi azt is rengeteget hallgattuk.)

Gróh Ilona: Ringató (már négy kötet jelent meg CD melléklettel, ár: 3000,- Ft - a Kacagtató szerintem nem sikerült olyan jó, mint a Ringató sorozat)

Jakabos Jánosné: Kerekítő könyvek - ölbeli játékok (4 kötet jelent meg eddig, ára 1800,- Ft) - csak hírből ismerem, nagyon hasonlít a Ringató könyvekhez

- Mondókás könyvek sok képpel  (a gyereket lekötik a képek, egyszersmind kicsit van mihez kötnie a mondókákat - nekünk nagyon bevált)

pl: Mondókás könyvek sorozat (filléres, kb. 200,- Ft egy füzetecske, és több órányi szórakozás a gyereknek, szülőnek egyaránt)

Nekünk nagyon beváltak, rég elfeledett gyerekkori dalok kerültek elő (még ha a képek néha - nos meglehetősen buggyantak - bár a gyereknek tetszettek, sokszor beiindította a fantáziáját)

- Gyerek verseskötet sok képpel (ld.fent)

  pl: Weöres Sándor: Bóbita (2000,- Ft)

      mondanék többe példát, de sajnos csak ez az egy lelhető fel nálunk, nem vagyok akkora szuperanyu...)

- Sok képet, oldalanként kevés szöveget tartalmazó mesekönyvek:

A gyerek türelme ebben az életkorban még meglehetősen csekély, de a - már klasszikus lenti sorozat - nálunk hatalmas sikernek örvendett - volt olyan könyv, amit egy héten át, minden egyes nap 4x is el kellett olvasnunk :), Nem is csoda. A mesék egyszerűek, tanulságosak, és abszolút az apróságok nyelvén szólnak, a képek pedig barátságosak, nincs bennük semmi ijesztő - minden megnyugtató és gömbölyű.

Bartos Erika: Bogyó és Babóca sorozat (már kb. 16 könyv jelent meg, ár: 1600,-Ft)

Avagy (honnan a fenéből tudjuk, hogy) milyen korosztályoknak szólnak az egyes gyerekkönyvek?

Miért nincs egy korosztálylogó a magyar gyerekkönyveken?

Visszatérő fantazmagóriám, hogy hatalmas szabályozási hiányosság, hogy nincs egy egységes jelzésrendszer, ami útmutatást adna -nem csak a könyvesboltban tanácstalanul ténfergő barátoknak és rokonoknak, de- akár a szülőknek, nagyszülőknek is. A  nagy kérdés: hogy az adott könyv hány éves gyereknek is való igazán, sokszor bizony sajnos rejtély.

Ha betántorgok a gyerekkel (vagy nélküle) egy könyvesboltba, általában egy jó órát töltök azzal, hogy a temérdek, sokszor szuperdizájnos könyv közül kiszűrjem a szemetet, és találjak pár igazán klafa, a gyerek aktuális életkorának (vagy talonba a későbbi életkorának) megfelelő könyvet. Nem mondom, hogy a legszörnyűbb tevékenység az ember életében ez a könyvesbolti mustra -és szerencsére a barátok is sokszor megkérdezik, hogy mit hozzanak (én meg ellőhetek egyet-kettőt a talonkönyvek közül)- de akkor is.

Tök jó lenne egy - az ajánlott korosztályt jelző - logó, ami MINDEN gyerekkönyvön szerepel. Ezt tényleg nehéz lenne vajon szabályozni, vagy egyszerűen csak senkit nem érdekel ez a klasszikus firstworldproblem rajtam kívül? 

Szerencsére pl. ezen a hasznos oldalon szuper tanácsokat olvashatunk könyvekről, mesélésről, ráadásul majdnem minden könyvnél jelölik a korosztályt is.

Pamela Druckerman- Nem harap a spenót

Az egyik legkedvesebb gyereknevelésről (is) szóló könyvem. 

Főleg, mivel ez ültette el bennem a gondolatot, hogy nem kell feltétlenül anya-géppé válnom. Hogy attól, hogy már nem csak dolgozó nő, feleség, háziasszony, meg mittudoménmégmi, hanem már ANYA is vagyok, attól még jogom van ahhoz, hogy olvassak, moziba menjek a férjemmel, vagy hogy MINDEN este legyen közös felnőtt időnk, gyerek nélkül, este 8-tól. 

És főleg, hogy ettől nem leszek szörnyeteg. Mert nem kell CSAK anyának lenni 24 órában és 18 éven keresztül a nap minden percében. Persze nyilván MINDIG ott vagyok a gyereknek, ha szüksége van rám, de JOGOM van saját időhöz is. Ezért nálunk pl. este 8-kor legkésőbb ágyban van a gyerek (amúgy azt meg a Suttogó is meg Vekerdy is mondja, hogy ilyen kicsi - 3 éves - gyereknek 12 óra éjszakai alvás kell). A legtöbb ismerősnél 21:30 és 22:30 közt megy aludni a gyerek. Aztán reggel meg kel 7-kor. Nagyon nem jó. Nem jó a gyereknek, nem jó a szülőknek. És ezt az egészet csupán az indokolja, hogy nem gondolták át, hogy hogy lenne jó, ha meg mégis tudják, akkor nem következetesek. A szülők nem hajlandóak konfrontálódni a csemetéikkel. Inkább rájuk hagynak mindent, semmint hogy hiszti legyen. Kinder tojást kér a Spar pénztárnál? Legyen. Nincs kedve lefeküdni, mert 22:10-kor még Jégvarázst néz? Nem baj, csak ne sírjon. Nem ül az asztalhoz 6 évesen, mikor pedig mindenki enne már? Nem baj, majd eszik később egy marék szedret (úgyis csak azt eszik mozzarellával 2 hete - ez egy konkrét eset az ismeretségi körből). Ilyesmik. Bocsánat, kissé elkalandoztam...

Hát, nálunk ez másként működik. És nem csak azért, mert számunkra (mármint mint szülők számára) ez elfogadhatatlan lenne, hanem azért is, mert ez a gyereknek is nagyon rossz, ha nincsenek szabályok. Olyanok, amiket ugyanakkor rugalmasan kezelünk. Mert igenis oda kell ülnie az asztalhoz délben. Ha nem éhes nem eszik, (bár könyörgöm, miért ne lenne éhes, hiszen elvileg 3-4 órája nem evett - nálunk a nassolás sem dívik. 5 étkezés van és punktum). Ha nem ízlik, nem eszik, de meg kell kóstolnia (és nyilván nem fogom letolni a torkán a spárgát, ha nem ízlik neki. És mindig van valami alternatíva, hogy ne távozzon éhesen az asztaltól csak azért mert nem ízlik neki a kagyló....) Semmilyen esetben sem tesszük a lábunkat az asztalra. Nem hozunk játékot az asztalhoz, mert ott étkezünk, nem pedig játszunk. Ilyenek. Szerintem ez se nem spártai, se nem terror.

Arról kell(ene) szólnia az egésznek (mint a neve is mutatja), hogy neveljük a gyereket. Az életre. A mi dolgunk nevelni, és nyilván életkorának megfelelően, de NEVELNI és TANÍTANI, folyamatosan. Arra is, hogy tűrje a stresszt (pl. ami azzal jár, hogy 2 percet vár a túró rudira a standnál, és nem kezd el üvölteni egyből a sorban). És ez a könyv is ezt az eszmeiséget képviseli.

Sok dolog van, amit itt olvastunk, aztán beépítettük a hétköznapi életünkbe. A teljesség igénye nélkül:

• „Cadre” - keret fogalma - amelyen belül azért meglehetősen nagy szabadság van,
• „la pause” - szünet - bárcsak előbb olvastuk volna, sajnos erről már lecsúsztunk (avagy nem kell odarohanni egyből a síró csecsemőhöz, hagyjuk 5 percig nyöszörögni nyugodtan, hogy megtanulja megnyugtatni önmagát - és nem azért, mert nincs kedvünk felkelni éjszaka, hanem azért mert neki így később sokkal könnyebb lesz),
• felnőtt idő fogalma, minden nap este 8-tól, vakáció a gyerek nélkül minden évben,
• együtt eszünk és mindig mindeki ugyanazt (mondjuk ez amúgy is alap volt, de azért megerősített) - vagyis nincs amerikai stílusú, pizza/sültkrumpli alapú „gyerekmenü”,
• a gyereknek mindent meg kell kóstolnia  (utána lehet utálni), de a szülőnek érdemes később újrapróbálkozni,
• a gyereknek kell a család életébe illeszkedni, nem pedig fordítva (ami szintén logikus, a világ sem fog alkalmazkodni hozzá, neki kell majd alkalmazkodni az őt körülvevő világhoz),
• a nappali nem játszótér, ha kivisz valamit vissza is kell vinni. A gyerekszoba, na AZ játszótér, ott rendet sem kell rakni mindig,
• nem vagy szörny, ha bölcsibe adod 2 évesen,
• és egyáltalán, a problémákat a fontos és következetesen alkalmazott korlátok között rugalmasan kell megoldani (azaz nem kell mindig keménykedni, de a fontos szabályokhoz tartani kell magunkat),
• mindezeket pedig értelemszerűen az adott életkorának megfelelően alkalmazzuk, azaz nem várom el egy egyévestől, hogy maszatolás nélkül egyen, egy 3 évestől, hogy 1 órát egyedül játsszon, stb.).

De a legjobban a konkrét példákat szeretjük (nekünk azok igazán sokat segítettek a megértésben). Pl.: van a cadre (keret, azaz A szabály), ami ez esetben pl. az, hogy nincsen TV nézés (nem csak kontrollálhatatlanul, bármikor, bármit, hanem úgy egyáltalán nincs). DE itt jön a szabadság. A gyerek nézhet DVD-t, sőt ő választhatja ki, hogy mit néz (azt nyilván megint csak nem ő mondja meg, hogy mikor és mennyit, de ez megint csak ésszerű). Mert pl. örök vita Magyarországon, hogy ha néz tv-t akkor felügyelni kell (annyi szemét van a TV- ben), ha viszont nem néz semmilyen mozgóképet, akkor majd klafán kiközösítik később, mert nem tudja ki Elza a Jégvarázsban. Ez a módszer erre is megoldást ad az előbbi példán keresztül. Nálunk ez a gyakorlatban úgy működik, hogy (mivel mi sem nézünk otthon TV-t) a készülékkel összekötött számítógépen keresztül nézhet a gyerek meséket. Este. Vacsora és fürdés és pizsamahúzás után. 15-25 percet. De ő választja ki, hogy Vizipókot, vagy Peppa Pig-et néz, és egyet vagy négyet.

ÉS félreértés ne essék, nem vagyunk spártai szülők. A gyereket imádjuk, és mindent megkap, amire szüksége van. Minden nap játsszunk vele, minden nap tanítjuk, és olvasunk mesét, és nagyon sokat szeretgetjük, de ezt próbáljuk olyan ésszerű korlátok közt tenni, hogy közben legyen idő egymásra is a férjemmel, mert ha közben az együtt töltött idő hiánya nélkül, meg befektetett párkapcsolati energia nélkül elhidegülünk egymástól, végül pedig elválunk, akkor AZ jó lesz a gyereknek?

Szóval nekünk sokat segített a könyv, és e mellett még szórakoztató olvasmány is! Én kétszer is elolvastam (főleg persze azért, mert nem csak értelmes gondolatok vannak benne, hanem még szórakoztató is - valójában egy regény). 

Nem mondom, hogy nincs hibája (elvégre a szerző amerikai, és néha viccesen rácsodálkozik Európában evidenciának számító dolgokra, (pl. hogy van ingyen védőoltás, meg hogy a bölcsi állami intézmény, ahol képzett gondozónők vannak), de ez inkább a kulturális különbözőségekből fakad. Nem mondom, hogy mi mindennel egyetértettünk. Mert szerintünk sem normális dolog a 4 hónapos babát bölcsibe adni. Sőőőt. Elképzelhetetlennek és őrültségnek tűnik (és ezen a ponton meglepően hálásnak éreztük magunkat a sokat kritizált magyar szociális hálóért), és nem tetszik a nyomás, ami francia nőkön van - mármint hogy 30 nappal szülés után ismét legyél 46 kiló. Ezek a dolgok nem kompatibilisek a ...az élettel :), de azért nagy vonalakban igen hasznos könyv. Persze csak azoknak, akik a fenti elvekkel egyetértenek.

Tá-Ti- Ka Napközi Otthonos Óvoda

1088 Budapest, Rákóczi út 15.

Amikor végre ebbe az oviba is eljutottunk, a belépés után pár perccel tudtuk, hogy jó helyen járunk. A kívülről teljesen szocreál kocka ovi-épület, mely a Szlovák kultúra házának belső udvarán helyezkedik el belépve egyből egy pasztell, családias, nyugalmas otthon benyomását keltette, amelyre vétek lenne az „intézmény” szót alkalmazni. Amíg a tárlatvezetésre várakoztunk több óvónénit láttunk elsuhanni, és ámultunk és bámultunk a nyugodt, kiegyensúlyozott óvónők tömegének láttán.

Miután találkoztunk a végtelenül nyugis és barátságos vezető óvónővel megtekintettük az ovit, és az alábbiakat tudtuk meg.

• • Csoportszám: 5db,
• • Létszám: 125 fő,
• • Átlagos csoportlétszám kb. 24 fő,
• • Túljelentkezés: nagy,
• • Udvar: van, gumiszőnyeggel burkolt, sajnos a fák kiszáradtak, így néhány (új) kicsi 
  fával, és árnyékoló ponyvákkal oldják meg az árnyékolást,
• • Étkezés: ugyanaz a cég biztosítja az összes 8. kerületi óvodának, így itt is,
• • A szobák világosak, jól felszereltek,
• • Mosdók szépek,
• • Külön étkező nincs,
• • Speciális, szülői támogatást igénylő programok: Angol (heti 4x, kb. havi 5000,-Ft).

Nehezen megfogalmazható, hogy miért volt más az ovi légköre, de nagyon tetszett, amit láttunk, itt éreztük először, hogy „ez nem olyan, mint a többi”. Amúgy mindenben meglehetősen rugalmasak, az udvar-részeket pl. cserélgetik a gyerek közt (nem túl nagy az udvar), így biztosítva a változatosságot (ma homokozhatsz, holnap mászóka, stb. így mindig van mit várni. Nekünk ez is tetszett. Bár ezek nyilván apróságok).

És nyilván ez a hely sem tökéletes, a bringákat pl. itt is a kerítéshez zárták le, pedig itt is volt vagy 10-15 kis bicaj (de ezt csak azért írom, hogy nem csak áradozzak.)

Az oviról annyit hallottunk előzetesen más szülőktől, hogy annyira „jók”, hogy azokban az áltsulikban, ahol felvételizni kell, az innen érkező gyerekeket felvételi nélkül is felveszik. Ennyit az urbánus legendáról. A kapuban elkapott anyuka viszont elmondta (nem urbánus legenda), hogy ugyan 3 kerülettel odébb költöztek nemrég, de az azóta született legkisebb gyerek kedvéért ennek ellenére ide járnak át oviba, mert az első 2 gyerek annyira szeretett ide járni. A hölgy nem volt egy törtető karrierista, sütött róla, hogy a legjobbat akarja a gyerekeinek, és igen meggyőző volt, ahogy az oviról nyilatkozott...

Ugyan területileg nem ehhez az ovihoz tartozunk, de jókat hallottunk róla, ezért megnéztük ezt is. Csendes, nyugis kis utcában van (Szűz utca).

Az ovi két épületből áll (az egyik apácazárda volt régen :), az épületek kívülről felújítottak, és közös udvarban állnak. Az udvar nagy és árnyas, itt nyáron sem égnek le a gyerekek. Az udvaron régi, használaton kívüli medence, régi játékok és néhány új játék is áll. Fű szinte nincs is a sok fa miatt. A fákon madáretetők, cinkék repkedtek körülöttük, néhány ablakban virágosládában tulipán virágzott, az utcafronton az ovi táblája mellett kicsi tábla "zöld óvoda" felirattal.

Az igazgatónő, aki körbevezet minket, kedves, szerény, végtelenül szimpatikus hölgy (aki egy pillanat alatt feledteti velünk a furcsa beszélgetést, amit belépéskor végighallgattunk - erről később). Elmondja a legfontosabb tudnivalókat, majd körbevezet minket majd' minden teremben:

• az ovi 140 fős, 6 csoport van
• csoportonként 20-25 fő (a valóságban 23-24 fő jár egy csoportba)
• korosztályonkénti csoportok (nem vegyes)
• egy csoportra 2 óvónő jut (váltásban) és összesen 1 dadus
• a jövőbeli óvónők személye még nem fixálódótt, a 6 óvónő közül (akikből a tényleges 4 majd kikerül júniusban) csak kettővel tudunk futólag találkozni
• vannak külön programok (akrobatikus rock and roll -nekünk a néptánc vagy a balett jobban tetszene, mint az ugrabugra...; angol, heti egyszer, alkalmanként 20-25 perc, 500/alkalom; színház  bérlet; úszás nincs)
• sok a külső program (mindenhová gyalog mennek, a busz drága), de mennek Fűvészkertbe, Galériába, stb., középsős kortól
• az ovi ökö szemléletű (erről is később)
• gyümölcsöt visznek a szülők heti váltásban a gyerekek étkezését kiegészítendő - a még korábbi gyakorlat alapján - amikor is volt, hogy egy héten egy alma volt egy gyerek összes friss zöldség - gyümölcs adagja (egyre jobban örülünk az új közétkeztetési törvénynek)
• az udvaron épül az új műfüves focipálya (ez kettőből a második józsefvárosi ovi, ahol ovis focipálya épül - állítólag majd más célra is tudják használni, ők örülnek Orbán Viktor agymenésének - ami úgy tűnik már az ovikig burjánzik)

A személyes véleményem: a fákon ugráló cuki cinkéken és a nagyon szimpi vezető óvónőn kívül a következő.

Amikor beléptünk, éppen a következő beszélgetést volt szerencsénk végighallgatni az ovi udvarán (zöld oviról van szó, ne felejtsük el). Épp előttünk futott be az udvarra egy apuka, bringával, rajta gyerekülés, rajta gyerek. Megkérdezi az udvaron épp átsétáló óvónőt, hogy hová zárhatná le a bringát, van-e esetleg tároló. A válasz az, hogy "Valahová, ahova tudja, nincs kerékpártároló, kell a hely az udvaron parkoló autóknak" (!). Valóban parkolt ott 2 autó is. Mármint ugyanazon az udvaron, ahol a 140 gyerek játszik... Meg sem merem kérdezni, hogy miért parkol bármilyen kiváltságos személy is az ovi udvarán, miért nem az utcán, mint mindenki más? De az óvónő tudta még fokozni, amikor hozzátette, hogy "Különben sem kellene bringával járni, mert azokat innen szeretik ellopni" (mármint az oviudvarról), végül pedig nemes egyszerűséggel kijelentette: "Nem szeretjük a bicikliket!".

Közben a falon tábla, hogy ez egy zöld óvoda. Szívesen elmondanám a kérdéses óvónőnek, hogy a zöld látásmódba nem csak az tartozik bele, hogy a Föld napján elültetünk egy cserépbe néhány szem babot (ami jó), vagy hogy a kapcsolók mellé matricát teszünk ("Ha kimész kapcsolj le!" - felirattal - ami szintén jó), hanem a zöld közlekedés is, főleg egy olyan város belvárosa esetében, ami időről-időre fuldoklik a szmogban. Egy bringatároló költsége elenyésző (ekkora oviban mindenki ad 100,- Ft-ot és már meg is van), a szemléletformálásban betöltött szerepe viszont kimagasló. A bringával járást (ami a fotón látható sok-sok futóbicikli és kismotor is bizonyít egy sufniban lezárva nagy nehezen- ahová az utat néhány ott tárolt hordón lehet kiverekedni) a kicsik nagyon szeretik. Nem kellene ezt erősíteni bennük? Egy táblától és matricáktól még nem lesz zöld az ovi, és nem változik meg a látásmód. Sajnos.

Ennek ellenére nagyon tetszett az ovi. Pedig a szobák és a vizes blokkok meglehetősen leharcoltak (utóbbiak konkrétan úgy festenek, mint egy Balatonmáriai 1979-es ifjúsági tábor 40 év használat után), de számunkra nem ez az elsődleges. A dolgozók mentalitása sokkal többet nyom a latban. Az itt dolgozók felé láthatólag nagy szeretet irányult a gyerekek részéről - ami nyilván kölcsönösségen alapul. Látszott (olyan apróságokon, hogy itt pl. nem tárolónak használták a "várakat", mint a nagyon szép szobákkal rendelkező Tolnai Lajos utcai oviban, hanem használhatták a gyerekek; és minden szobában volt valami egyedi, ami láthatólag az óvónők keze munkája volt - pl. kisbolt, vagy kitett ásványok - tálakban homok, föld, mindenféle - nem elzárva, ott, kézközelben) a gondoskodás. Az ajtók mellett kis szívecskében név (ő hozta a héten a gyümölcsöt). Az ajtók mellett kitéve a sok színes külső program (a tájékoztatás is igen jónak tűnik).

Valahogy az egész helyből sugárzott a "jó csí"... és ezt a gyerekek is érezték. A Tolnai Lajos utcai oviban a gyerekek végig fogták a szüleik kezét, itt viszont minden teremből úgy kellett kirángatni a gyerekeket, annyira belefeledkeztek a játékba. Pedig nem volt több játék, csak valahogy más volt a hangulat. A többi szülőt hallgatva a legtöbben ugyanezen a véleményen voltak.

A technikai/fiskális hiányosságokat meg pár lelkes/ne adj' Isten erre áldozni is hajlandó szülő kis anyagi ráfordítással, meg pár délutáni közös, és közösségépítő munkával nagyban orvosolhatná is. 

Tetszett.

A kisfiam óvodás korba lépett, így hát ideje, hogy az óvodákat is szemrevételezzük a blogon (meg az életben).

Ismét szubjektív vélemények következnek következnek a VIII. kerületi óvodákról.

Az első nyílt nap, amit megtekintettünk, a Napraforgó Óvoda volt, a Somogyi Béla utcában. Az óvodáról hallomásból eddig annyit hallottunk, hogy a gyermeküket oda járató szülők gyakran kiabálnak minősíthetetlen szavakkal (is) az öltözőben gyerekükkel, a többi gyerek/szülő füle hallatára is. Elég lehangolóan hangzott, még akkor is, ha már 8 éve élünk a nyóckerben', és sok mindent megtapasztaltunk.

Amikor beléptünk kisebb fajta időutazásban volt részünk, tisztára, mintha gyerekkorom 30 évvel ezelőtti ovijába repültünk volna vissza. Az épület belül szocreál, személytelen és lehangoló.

A szobák viszont nagyon vidámak. Sok növény, rengeteg társas, rajzfelszerelés, és könyv (bár a könyvek pl. mind jó magasan elhelyezve - most biztos lesz, aki nem érti, hogy EZ meg miért nem tetszik. Mondom: a fiam pl. imád "olvasni" - nézi a mesekönyvében a képeket, és közben költi a mesét, vagy felidézi, hangosan, mintha olvasna. És még soha nem rajzol vagy tépett össze könyvet. Szóval én pártolom, ha vannak mesekönyvek, amiket a gyerekek lapozgathatnak, ha szeretnék. Szerintem kiváló út (és mód) arra, hogy megszerettessük a gyerekekkel (már most) a könyveket). Minden szobában szuper "vár" volt a gyerekeknek, azonban majd minden szobában el volt torlaszolva a felső szint, vagy éppen tárolónak használva telepakolva. A kisfiam egyből rákattant (volna). Tök jó lenne, ha használhatnák... (nem, nem tűnt veszélyesnek - ha meg mégis az lenne, akkor miért van ott?).

Az udvaron teljesen kikopott a fű - kicsi hely, sok gyerek - így megy ez sajnos. Ennél az is jobb lenne, ha gumiszőnyeg lenne, vagy műfű. Van külön tornatermük, méghozzá sok felszereléssel, és jó nagy, lehet tombolni rossz időben is.

És nagyon pártolják a programszervezést. Van néptánc, balett, úszás, télen korcsolya, és angol oktatás, heti rendszerességgel. Ezekért természetesen fizetni kell (úszás pl. 5200/hó, ebben benne van az uszodai díj és a külön busz is - szóval igen kedvező az ár). Emlékeim szerint egy babaúszás alkalom anno 3-4000 Ft volt...

Nagyon pozitív, hogy tudtunk találkozni a leendő óvónénikkel, és szimpatikusnak tűntek. Az óvodavezetőnő (vagy vezető óvónő - vagy  mi az ovis megfelelője a z igazgatónak) is korrekt volt telefonon és élőben egyaránt. Nyitottak arra, hogy ne csak elmenjenek az ilyen-olyan óvónőknek tartott (gondolom kötelező) képzésekre/továbbképzésekre, hanem hangsúlyozták, hogy ezeket a gyakorlatban is alkalmazzák (mi pl. egy táncos mozgáskoordinációs játékot láttunk a gyerekektől).

Adatok:

Csoportok: korosztály szerinti csoportok (tehát nem vegyes).

Csoportlétszám: kb. 25 fő (összesen 4 csoport, kb. 100 fő)

Óvoda orientáltsága: programok szervezése (néptánc, balett, úszás, korcsolya)

Jellemző: katonás rend, nem túl kreatív intézmény 

Udvar: 2 udvar (az egyik most felújítás alatt, épp ovis-focipálya készül)

Étkezés: a csoportszobában (nincs külön étkező)

A kutyafuttató.

Talán a legnagyobb parkból elkerített futtató, amit a városban láttam (lehet vagy 300 nm2). Tömör fakerítéssel övezett. Kavicsborítású, melyeket füves részek váltanak, néhány fa is árnyékot ad a kutyusoknak és gazdáiknak, ill. szemetes és pad is van benne a gazdik számára. kapuja ha jól tudom, zárható. Mindezek ellenére a kutyások nem használják. Több kutyást is megkérdeztem arról, hogy miért? A válaszok a következők közül kerültek ki:

• a kerítés alacsony, és kiugranak a kutyák, ráadásul az út mellett van, szóval veszélyes,
• a kavicságy túl mély, nem tudnak benne futni az ebek,
• a kavicságy és a füves részek közt fémszegély van, amely sérti a kutyák érzékeny mancsát,
• az egyik oldalon nincs zárható kapu, így kiszökhetnek a kutyák és hát út mellett van,
• "itt mérgeztek meg a múlt héten is egy kutyát".

Nos - gondolom a fentieken felbuzdulva az önkormányzat (vagy valaki) megmagasíttatta a kerítést, így már kb. 130 cm magas.  Kiugrani lehetetlen. Amúgy meg a prak körül sincs kerítés, szóval nem értem a cécót... A kaput is megjavították, így mindkét oldalon zárható, ez által az ebek nem tudnak kiszökni. Azt érthető módon nem ellenőriztem le kisgyerekkel, hogy a fémszegélyt is eltávolították-e, ill. hogy mi történt a kavicsággyal... (Akinek van erre vonatkozó információja, megoszthatná.)

De amire mindennél jobban kíváncsi vagyok: mi az oka annak, hogy a kutyatartók továbbra is az egész parkot használják, a kutyafuttatót pedig (stílusosan:) a kutya sem...??

Kinél kellene kezdeményezni, hogy a szabályoknak érvényt is szerezzenek?

Legutóbb azt az érvet hallottam egy kutyástól, hogy ha én majd kiküldöm a padon heverő hajléktalan drogost, akkor ő is kimegy a kutyával a futtatóba (Nagyon magyar: "ha más nem tartja be a szabályt, akkor én miért tartsam be"? Segítek: mert így helyes.) . Szomorú, hogy itt tartunk. A park leamortizálódott, a kutyák letörték a bokrokat, egy részüket pedig kikaparták. Ráadásul nagy testű (rendszeresen van nagy agár, vizsla, husky, német juhász, stb. a parkban) és agresszív kutyákat (múltkor rákiabált egy hölgy a kislányomra, aki meglódult egy kutya felé, hogy nehogy oda menjen a kutyájához, mert a jack russel terrierje harap) kutyákat kivétel nélkül póráz és szájkosár nélkül sétáltatják, futtatják nagy távokon, a gazditól távolra is.

Mi a megoldás? A gyermekeinkre tegyünk pórázt?? 

Sokan mondják a II. János Pál pápa téri parkra, hogy ez a VIII. kerület legnagyobb parkja. Nos, ez tévedés. A kerület legnagyobb parkja a meglehetősen rossz hírével ellentétben szuper Orczy kert. Történetéről itt olvashatunk.

Több dologtól is különleges a park. Egyrészt mert hatalmas. Másrészt mert van benne tó, erdei futóösvény, kalandpark (térítés ellenében), nagy játszótér, egy teljes méretű focipálya és az azt körülvevő salakos futópálya, volt gyerek bringa kresz pálya (de azt kb. 2 hónapja felszámolták - ki tudja miért...?), vannak jóga és egyéb sporttevékenységre használható épületek, és még sorolhatnám. A legszebb mégis, hogy a közepén lévő hatalmas füves teret három oldalról fák, a negyedik oldalról pedig egy angol klasszicista kastélyhoz hasonló épület, a volt Természettudományi Múzeum határolja.

Aki még nem járt itt, nem tudja mit veszített, ez Budapest belvárosának egyik gyöngyszeme.

Nagy előnye a parknak, hogy éjszakára  (sötétedéskor) zárják, és a kutyák is ki vannak tiltva (így nyugodtan használható a nagy füves tér), továbbá hogy mindig van egy őr a parkban.

A park közepén hatalmas füves tér van, melyet ősfák vesznek körül. Gyönyörű lenne...és most jönnek a "HA"-k.

A parkot határoló épület, korábban a Természettudományi Múzeum nevet viselte  hamarosan így hívják majd: Nemzeti Közszolgálati Egyetem (arra nem is térek ki, hogy nomen est omen...). Az épület felújítása meglepő módon a 2014-es választási kampányhoz kötődik. Nem találtam infót arra vonatkozólag, hogy hová helyezik át a Természettudományit. Az épület felújítását  a cikk szerint 2015-ig bezárólag követi a park rekonstrukciója is (mindez összesen 24 milliárd magyar Forintból). A felújítás terveiről bővebben: itt. Talán lesznek pozitív hozadékok is, pl. állítólag egy hektárral nő majd a zöldfelület az egyes (amúgy tényleg igénytelen és összevissza) épületek elbontása miatt.

A bontás már megkezdődött. Felszámolták pl. a régi úszómedencét (arról nem szól a fáma, hogy lesz-e új), illetve több épületet is, jelenleg hatalmas kavics és sitthalmok díszítik a parkot, immár hónapok óta. Az eddig fakéreggel borított és fatörzsekkel szegélyezett futópálya szegélyét és aljzatát felszedték június környékén. Pótlás azóta sem történt. Kit zavarhatott ennyire? Szomorú és nagyon magyar az egész "kivitelezési" folyamat.

A játszótér is teljesen leharcolt egyébként.

Pedig csodát lehetne tenni az Orczy-ban is, és talán nem is kellene hozzá lovarda (mert a N.K.E.-nek ugye az is dukál), meg 24 milliárd. Szuper lenne, ha valaki végezne egy kis kutatást, és visszaállítanák az angolpark régi fényét...