Ugyan területileg nem ehhez az ovihoz tartozunk, de jókat hallottunk róla, ezért megnéztük ezt is. Csendes, nyugis kis utcában van (Szűz utca).
Az ovi két épületből áll (az egyik apácazárda volt régen :), az épületek kívülről felújítottak, és közös udvarban állnak. Az udvar nagy és árnyas, itt nyáron sem égnek le a gyerekek. Az udvaron régi, használaton kívüli medence, régi játékok és néhány új játék is áll. Fű szinte nincs is a sok fa miatt. A fákon madáretetők, cinkék repkedtek körülöttük, néhány ablakban virágosládában tulipán 
virágzott, az utcafronton az ovi táblája mellett kicsi tábla "zöld óvoda" felirattal.
Az igazgatónő, aki körbevezet minket, kedves, szerény, végtelenül szimpatikus hölgy (aki egy pillanat alatt feledteti velünk a furcsa beszélgetést, amit belépéskor végighallgattunk - erről később). Elmondja a legfontosabb tudnivalókat, majd körbevezet minket majd' minden teremben:
- az ovi 140 fős, 6 csoport van
- csoportonként 20-25 fő (a valóságban 23-24 fő jár egy csoportba)
- korosztályonkénti csoportok (nem vegyes)
- egy csoportra 2 óvónő jut (váltásban) és összesen 1 dadus
- a jövőbeli óvónők személye még nem fixálódótt, a 6 óvónő közül (akikből a tényleges 4 majd kikerül júniusban) csak kettővel tudunk futólag találkozni
- vannak külön programok (akrobatikus rock and roll -nekünk a néptánc vagy a balett jobban tetszene, mint az ugrabugra...; angol, heti egyszer, alkalmanként 20-25 perc, 500/alkalom; színház bérlet; úszás nincs)
- sok a külső program (mindenhová gyalog mennek, a busz drága), de mennek Fűvészkertbe, Galériába, stb., középsős kortól
- az ovi ökö szemléletű (erről is később)
- gyümölcsöt visznek a szülők heti váltásban a gyerekek étkezését kiegészítendő - a még korábbi gyakorlat alapján - amikor is volt, hogy egy héten egy alma volt egy gyerek összes friss zöldség - gyümölcs adagja (egyre jobban örülünk az új közétkeztetési törvénynek)
- az udvaron épül az új műfüves focipálya (ez kettőből a második józsefvárosi ovi, ahol ovis focipálya épül - állítólag majd más célra is tudják használni, ők örülnek Orbán Viktor agymenésének - ami úgy tűnik már az ovikig burjánzik)
A személyes véleményem: a fákon ugráló cuki cinkéken és a nagyon szimpi vezető óvónőn kívül a következő.
Amikor beléptünk, éppen a következő beszélgetést volt szerencsénk végighallgatni az ovi udvarán (zöld oviról van szó, ne felejtsük el). Épp előttünk futott be az udvarra egy apuka, bringával, rajta gyerekülés, rajta gyerek. Megkérdezi az udvaron épp átsétáló óvónőt, hogy hová zárhatná le a bringát, van-e esetleg tároló. A válasz az, hogy "Valahová, ahova tudja, nincs kerékpártároló, kell a hely az udvaron parkoló autóknak" (!). Valóban parkolt ott 2 autó is. Mármint ugyanazon az udvaron, ahol a 140 gyerek játszik... Meg sem merem kérdezni, hogy miért parkol bármilyen kiváltságos személy is az ovi udvarán, miért nem az utcán, mint mindenki más? De az óvónő tudta még fokozni, amikor hozzátette, hogy "Különben sem kellene bringával járni, mert azokat innen szeretik ellopni" (mármint az oviudvarról), végül pedig nemes egyszerűséggel kijelentette: "Nem szeretjük a bicikliket!".
Közben a falon tábla, hogy ez egy zöld óvoda. Szívesen elmondanám a kérdéses óvónőnek, hogy a zöld látásmódba nem csak az tartozik bele, hogy a Föld napján elültetünk egy cserépbe néhány szem babot (ami jó), vagy hogy a kapcsolók mellé matricát teszünk ("Ha kimész kapcsolj le!" - felirattal - ami szintén jó), hanem a zöld közlekedés is, főleg egy olyan város belvárosa esetében, ami időről-időre fuldoklik a szmogban. Egy bringatároló költsége elenyésző (ekkora oviban mindenki ad 100,- Ft-ot és már meg is van), a szemléletformálásban betöltött szerepe viszont kimagasló. A bringával járást (ami a fotón látható sok-sok futóbicikli és kismotor is bizonyít egy sufniban lezárva nagy nehezen- ahová az utat néhány ott tárolt hordón lehet kiverekedni) a kicsik nagyon szeretik. Nem kellene ezt erősíteni bennük? Egy táblától és matricáktól még nem lesz zöld az ovi, és nem változik meg a látásmód. Sajnos.
Ennek ellenére nagyon tetszett az ovi. Pedig a szobák és a vizes blokkok meglehetősen leharcoltak (utóbbiak konkrétan úgy festenek, mint egy Balatonmáriai 1979-es ifjúsági tábor 40 év használat után), de számunkra nem ez az elsődleges. A dolgozók mentalitása sokkal többet nyom a latban. Az itt dolgozók felé láthatólag nagy szeretet irányult a gyerekek részéről - ami nyilván kölcsönösségen alapul. Látszott (olyan apróságokon, hogy itt pl. nem tárolónak használták a "várakat", mint a nagyon szép szobákkal rendelkező Tolnai Lajos utcai oviban, hanem használhatták a gyerekek; és minden szobában volt valami egyedi, ami láthatólag az óvónők keze munkája volt - pl. kisbolt, vagy kitett ásványok - tálakban homok, föld, mindenféle - nem elzárva, ott, kézközelben) a gondoskodás. Az ajtók mellett kis szívecskében név (ő hozta a héten a gyümölcsöt). Az ajtók mellett kitéve a sok színes külső program (a tájékoztatás is igen jónak tűnik).
Valahogy az egész helyből sugárzott a "jó csí"... és ezt a gyerekek is érezték. A Tolnai Lajos utcai oviban a gyerekek végig fogták a szüleik kezét, itt viszont minden teremből úgy kellett kirángatni a gyerekeket, annyira belefeledkeztek a játékba. Pedig nem volt több játék, csak valahogy más volt a hangulat. A többi szülőt hallgatva a legtöbben ugyanezen a véleményen voltak.
A technikai/fiskális hiányosságokat meg pár lelkes/ne adj' Isten erre áldozni is hajlandó szülő kis anyagi ráfordítással, meg pár délutáni közös, és közösségépítő munkával nagyban orvosolhatná is.
Tetszett.
