Figyelem! Az alábbiakban nyugalom megzavarására alkalmas vélemény olvasható.
Most, hogy a Gyermek elérte a bölcsis kort, nagy bölcsőde tesztelésbe fogtunk. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb 8. kerületi bölcsődéről még fórumokon sem lehet elérhető információt szerezni.
Így hát fogtam magam, és utánajártam a dolognak.
Elsőként a Horánszky Utcai Bölcsőde került horogra, ami meg is adta az egész bölcsőde-teszt alaphangulatát.
Nagy reményekkel vágtunk neki a bölcsi keresésnek, és szép reményeket fűztünk a Horánszkyhoz is. Elvégre a felkapott palota negyedben van, szépen rendbe rakott, térköves, fás utcában, tavaly pedig másról sem írt a helyi (már-már szánalmasan pártközeli, az "átkos" demagóg újságírását idéző rettenet), hogy csodálatosan megújult a bölcsi. Gyakran járunk arrafelé, és valóban impozáns változáson ment át a homlokzat. Új nyílászárókat (bár műanyag, ami ugye közel sem bababarát) és vidámra festett homlokzatot kapott a korábban siralmas szocreál épület
Eddig rendben is volt a dolog. A fekete leves az után következett, hogy beléptünk a kapun. No nem, nem azért, mert frissen főzött kávéval vártak.... Noha időpontra érkeztünk megtekinteni a bölcsit, meglehetősen kelletlen fogadtatásban részesültünk. Nem vesztegetném a szót az igazgatónő (ki tudja hogy hívják, hiszen be nem mutatkozott...) jellemére (legyen elég annyi, hogy kellőképp megrémített). Sem a benti, szocreál hangulatú, ütött-kopott helységekre, a visszataszító ágyakra (képzeljen el mindenki egy 40 éves kórházi fehér vaságyat, ütött kopottat, törpe méretben, rajta isten tudja hány éves kifeküdt matraccal, és 20-30 éves (!) pléddel). Hát sokkoló volt. Frankón egy román árvaházban éreztem magam. A legnagyobb baj mégsem ez volt, elvégre ezt a szánalmas elhasználtságot már többé-kevésbé megszokta annak a szeme, aki megfordult már a magyar egészségügyben.
A fő baj a dolgozókkal, és az egész hely szellemiségével, vagy mondjuk inkább - kisugárzásával volt. Nem volt egy szimpatikusnak tűnő dolgozó sem azok közül akikkel találkoztunk, és ahogy beléptünk az első szobába csakis az járt a fejemben, hogy nincs az a kényszer, ami miatt ebbe az állítólag jó nevű intézménybe engedném a kisbabámat. Mert itt ridegtartás folyik. És ez nem csak abban merül ki sajnos, hogy télen-nyáron kint altatják a babákat (nem viccelek, mínusz 5 fokig télen is az udvaron alszanak), inkább abból, hogy nem éreztem semmiféle szeretetet vagy empátiát az egész helyen. "Az egész ipari volt, és személytelen, mint egy kórházi elfekvő. A hangulat is hasonlóan vidámnak tűnt. Az udvar csábítóan árnyas és nagy volt, de ez már nem segített az összbenyomáson.
A probléma, hogy az ilyen intézményekben szerzik meg a gyerek első tapasztalataikat a magyar oktatásról és köznevelésről. De hogy őszinte legyek, az elsődleges aggodalmam az volt - látva az intézmény hozzáállását ezekhez az 1-3 éves csöppségekhez, hogy a gyermekem itt simán maradandó lelki sérülést szerezhetne.
Az már csak "apróság", hogy a babakocsik tárolására alkalmas helységet nem lehet zárni, és aki belép a főkapun, rögtön ki is választhatja a számára szimpatikus kocsit, amit meglovasíthat. Mikor arra irányult a kérdésem, hogy hogy akadályozzák meg a babakocsi lopásokat, az igazgató asszony közölte, hogy a főkapu zárva van ugyan, de ő azt a felcsengetéskor automatikusan nyitja, nem fog, idézem "lefutkosni megnézni, hogy ki jött be", majd egy vállvonással elintézte, hogy hogy védik a babakocsikat: "sehogy!". Egy jó babakocsi min. 100, inkább 200 ezer Ft. No komment.
Összegzés:
- Csoportok: 12 fő, 2 gondozónővel, felváltva
- Hangulat: siralmas
- Gondozók és egyéb személyzet: mogorva és lehangoló
- Intézmény kinézete (kívül:5, belül:2)
- Összpontszám: 1
Konklúzió:
Semmilyen körülmények közt nem íratnám be ide a gyermekem.
Következik a Bérkocsis utcai Bölcsőde.